A magyar néphagyomány kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost.

Az e napon ünnepelt szentet az egyház legendabéli alaknak nyilvánította és a szentek közül is kiebrudalta. A legenda szerint Lucia akkor lett keresztény, mikor ez még elég életveszélyes vállalkozás volt. Főleg, hogy közölte pogány vőlegényével:  nem megy hozzá, mert apáca életet akar élni. A kikosarazott fiatalember nem talált jobb módszert a hölgy szívének meghódítására, minthogy följelentse a hatóságoknál. Miután Lucia jottányit sem változtatott az elhatározásán, a helytartó bordélyba akarta vitetni. Akarta, de nem tudta, mivel Lucia teste úgy elnehezült, hogy 50 ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor - a kor bevett szokásának megfelelően - megkínozták és kivégezték.

Lucát gyakran egy tállal ábrázolják, benne két szem. Ennek eredet-magyarázata, hogy a Luca név a latin LUX, azaz 'fény' szóból ered, - a „szeme világa, szeme fénye"  kifejezéseket mind ismerjük. A halottakért is így imádkoznak: "Lux perpetua tuceat eis" („Az örök világosság fényeskedjék nékik"). Lucia a vakok és szemfájósok védőszentje lett, de imádkoztak hozzá az utcalányok, a férjhez menetelre áhítozók és mindazok, akik tűvel, vagy más hegyes szerszámmal dolgoztak, mert e foglalkozásokhoz jó szem kell.

 Luca napja eredetileg a pogány téli napforduló ünnephez kapcsolódik.  

A  néphagyományban tetten érhető Lucia-Luca kettős természete, illetve, hogy két alakról van szó. A szent mellett  ott van a rettegett, banyaszerű „Luca", „luca-puca", „luca-asszony". Ő boszorkány,  aki a napfordulót megelőző téli sötétség szimbóluma lett. Az éj, a sötétség hagyományosan  a gonoszok, a varázserővel bírók ideje, akik az egyre hosszabbodó téli éjszakákon megkörnyékezik és megrontják az embereket.

A néphit szerinti Luca névnapja dologhagyó nap: tilos sok asszonyi munka: fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, meszelés. Aki megszegi e tilalmat, azt Luca nagyon keményen megbünteti. Ezzel kapcsolatban sok monda ismert. Íme egy: Luca napján egy asszony ruhát mosott. Amikor rászóltak, így felelt: "Ó, mire Luca-puca eljön, én hatszor kimosok!" Ezt persze csak szerette volna, mert azon nyomban kővé vált.

A Luca-napi hiedelmek, népszokások többsége az új  esztendőre vonatkozó mágikus eljárás, időjóslás, termésjóslás, szerelmi jóslás  - mert az szinte mindig van.

Országszerte  szokás volt a legények kotyolása.  Először is a legények olyan hosszú gerendát  vontattak be a szobába, hogy alig lehetett az ajtót becsukni tőle, meg szalmát is vittek magukkal be a házba.  Ráültek a póznára, és hosszan mondogatták a kotyoló verset, néhol eközben rostán át vizet öntöttek a kotyoló ifjakra. Ezek a népköltészeti alkotások nem éppen kedvesek, de megsértődni nem illett, és  nem volt szabad közbeszólni sem, mert akkor megtörik a varázslat! Ezek ugyanis termékenység-varázslások, éhen halni meg senki sem vágyott a következő esztendőben.

Kotyolók láthatóak a képen.

Íme egy kotyoló vers:

Íme egy kotyolóvers  felnőtt olvasóknak:

Kitty-kotty, kitty-kotty, Annyi csirkéjük legyen kendteknek, Ahány csillag van az égen, Ahány fűszál van a földön.

Kitty-kotty, kitty-kotty, Száz malacot egy ólba.

Úgy álljon a kendtek fúrója, fejszéje a nyelibe,

Mint az én pajtásom ............... a tUvibe.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora csöcse legyen a kendetek lányának, Mint a szakajtó, mint a bugyogós korsó.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora legyen a segge neki,

Mint a kemence szája ..”( tovább is tart, nézzen utána , akit annyira érdekel).

Amikor vége lett a kotyolási ceremóniának, a gazdasszony gyorsan hamut szórt a legények fejére, mondván: „Üljetek pipikéim, üljetek nyugodtabban, majd kaptok egy kis kukoricát.” A legényeket természetesen a helyesen végrehajtott kotyolásért cserébe megkínálták valami csemegével.

Néhol Luca napján férfiak acélt vittek és így „lucáztak”:

„Jó napot! Hoztam maguknak acélt, Hogy fazekaik, táljaik ne törjenek kancáik, teheneik elljenek.

Ahány verebük van, annyi fiút a lányuknak, Ahány tányérjuk van, annyi szeretőt a lányuknak, Ahány bicskájuk van, annyi kérőt a lányuknak!”

Országszerte a gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan  tyúkokat, hogy sokat tojjanak. A seprűt mindig balkézbe fogták, úgy verték le a tyúkokat az ülőrúdról.

Máshol a gazdasszony levetkőzött  csurdéra, háttal beiramodott az ólba, s a tyúkokat seprővel sorba leverte a helyükről.

A gyerekek a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, hogy elvigyék a szomszéd szerencséjét. Minden család vitte a szomszéd szerencséjét, aztán lehetett egymást okolni...

E  praktikák között különleges hely illeti meg a luca-kalendáriumot, amely a Luca napjától karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre. Minden nap egy hónapnak felel meg.  Régen, az emberek nagyon is átélték a Luca-naptól karácsonyig terjedő  mágikus tizenkét nap jelentőségét.

Ez alatt az időszak alatt készült 13-féle fából a „Luca széke", amelyre felállva a karácsonyi éjféli misén fel lehetett ismerni és kikiáltani a boszorkányt. De ez veszélyekkel is járt, mert a boszorkány üldözőbe vette leleplezőjét, s jaj volt neki, ha utolérte. Ezt viszont úgy lehet megakadályozni, hogy menekülés közben elszórunk egy marék mákot, ugyanis a "játékszabályok" szerint ezt a boszorkánynak szemenként fel kell szednie, - csak úgy folytathatja az üldözést.

Népszerű  a  „lucabúza"   hajtatása  Lucától karácsonyig . Ekkor  egy  kis tálban  búzát csíráztatunk.  A kihajtott búza karácsonyesti külleméből következtetni lehet a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág jövő évi egészségi állapotára.

A „ lucabúza” szokása a vetést serkentő mágikus cselekmény volt .

A Luca napi tizenketted varázsló- és jósló cselekvései Luca estéjén kezdődnek, és karácsonykor az éjféli misével érnek véget. (A 12 napot, ami Lucától karácsonyig terjed, tizenketted­nek nevezzük.) Valamikor ez az időszak a következő év 12 hónapját jelentette, úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra.  A Gergely-­féle naptár-reform előtt ugyanis Luca napja volt az év kezdete, kiemelten mágikus nap. 

A varázslások részben azért vannak, hogy megismerjék a gonosz boszorkányokat, például  a lucaszék elkészítésével. hiszen ez gonoszjáró időszak. A boszorkányok ártalmainak megelőzése a célja a tyúkok megpiszkálásának (durgálás, kurkálás, sutulás), a gyermekek koledálásának.  Vesszővel szurkálták meg a mit sem sejtő tyúkokat, hogy jobban tojjanak. E közben  efféléket mondogattak: 'A mi tyúkunk tojogáljon, a kendé meg kotkodáljon!'

 Luca kultusza Európa sok vidékén igen jelentős!

A messzi északon,  amikor télen a nappal  csak néhány órányi derengést jelent, december 13-án kora hajnalban a leányok fehér ruhát öltenek. Fejükre égő gyertyakoszorút tesznek, és énekszóval ébresztik kora hajnalban a szendergő szüleiket.

Van olyan vidék is, ahol Mikulás helyett Luca az ajándékozó! A Luca-napot megelőző napokban a gyerekek levelet írnak az ajándékok listájával, majd az ajtókra, ablakokra szénából készült csokrokat függesztenek, hogy Luca szamarát megetessék, és egy kis csészében tejet és kekszet tesznek ki az ablakba. Luca a december 12-ről 13-ra virradó éjszakán körbe jár szamara hátán és megajándékozza a jó gyerekeket.

Címkék: ünnepeink Népszokások